A műtét napján már eléggé izgultam, így kicsit görcsösen érkeztem a klinikára. Amikor odaértem, alig volt pár percem üldögélni, egyből szólítottak. Az optometrista hölgy nagyon kedves volt, a szemem minden értékét újra megvizsgálta, és beállította a lehető legjobb dioptriát. Ezután már egyből az érzéstelenítő csepp következett, három szemcseppet kaptam 15 perc eltéréssel, és utána már azon kaptam magam hogy én vagyok a következő akit műteni fognak.
Az nagyon tetszett és szerintem nagyon megnyugtató, hogy ott ül az ember a műtő bejárata előtt és ahogy vár, látja kilépni az embereket. Volt olyan előttem, aki -9-es szemmel ment be a műtőbe és amikor kijött, hitetlenkedve ugrott a férje nyakába, hogy látja. Ez nagyon nagy lelki erőt ad a várakozáskor.
Amikor beléptem a műtőbe nagyon féltem, de csak addig tartott amíg a lézer alá nem kerültem. Akkor a Doktor Úr megnyugtatott hogy minden rendben lesz, és minden lépést élőre mondott, ezen kívül még vissza is számolt a lézereknél. Bár a teljes műtétem fent van a Budai Szemészeti Központ facebook oldalán, leírom hogy milyen volt nekem ott feküdni a lézer alatt.
A műtét elején kaptam egy szemterpesztőt, hogy ne tudjak pislogni. Ez a folyamat egyáltalán nem volt kellemetlen, csak egy kicsit a bal szememnél. Ezután a Doktor Úr bejelölt a szememen valamit és kaptam szemcseppet ezeket egyáltalán nem éreztem és igazából alig láttam, mivel egy kis zöld fénybe kellett néznem végig. Ezután jött a femto lézer. Ez volt a legkellemetlenebb része az egésznek. Vákuumot képezett a szememnél ami olyan volt mintha nagyon erősen dörzsölnéd a szemed, de ez csak fél percig tartott. Ezután a Doktor Úr felhajtotta a lebenyt, amit szintén nem éreztem, majd a dioptriát korrigáló lézer dolgozott. Aztán kaptam egy kontaktlencsét a szememre.
Az egész műtét 14 perc volt úgy, hogy minden szemem után pihentünk 2 percet.
Amikor felültem, egyből jobban láttam, mint szemüveg nélkül valaha!
Miután rácsodálkoztam, hogy már el is tudom olvasni a feliratokat a folyosón, hagytak picit pihenni a váróban, majd Dr. Tóth Emília doktornő megnézte a szemem és elmondta az aznapi tudnivalókat.
A műtét után én egyből odaajándékoztam a szemüvegem. Tudom hogy jó helyre kerül és alig vártam, hogy végre megszabaduljak tőle!!! :)))
Utána apukámmal elmentünk ebédelni, vettünk finomságokat és úgy mentünk csak haza.
Összességében nagyon jó élmény volt a műtét. A következő posztban mesélek a műtét utáni órákról és a másnapról!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.